Uzon (románul Ozun) patinás, történelmi múltú székely település Kovászna megyében, Háromszék szívében, Sepsiszentgyörgytől mindössze 9 kilométerre. A települést legelőször 1332-ben említik a pápai tizedjegyzékek. Uzon területe ősidők óta lakott hely, ahol a régészek bronzkori településnyomokat is feltártak.

A történelem során a falu sokat szenvedett: 1612-ben a szászok pusztították, 1704-ben a labancok égették fel, majd kuruc ostromok színhelye volt. Kiemelkedő történelmi eseménye, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, 1849. július 2-án az uzoni csatamezőn esett el Gábor Áron tüzérőrnagy, a székely ágyúöntés legendás alakja.

A község kiemelkedő látnivalója a 19. századi eklektikus Temesváry-kastély és a monumentális református templom, mely az 1802-es földrengésben elpusztult középkori erődtemplom helyén épült. A községhez tartozó Bikfalva a világörökség részévé válásra váró, 36 darab egyedi stílusú, nemesi székely kúriájáról híres.

Diószeg (szlovákul Sládkovičovo) patinás felvidéki kisváros a Kisalföldön, a Dudvág folyó partján, Galántától 6 kilométerre nyugatra. A település első írásos említése 1252-ből származik, IV. Béla király okleveléből. Nevét a hagyomány szerint a területen egykor bőségesen termő diófákról kapta. A település történetében fontos állomás volt 1582, amikor városi rangot nyert.

A 18. század végén II. József uralkodása alatt német telepesek érkeztek, így alakult ki Magyar- és Németdiószeg, melyeket végül 1943-ban egyesítettek. A település modern kori arculatát és felvirágzását a Kuffner család által 1867-ben alapított cukorgyár határozta meg, amely a térség egyik legjelentősebb ipari központjává tette a várost. Mai nevét 1948-ban kapta Andrej Sládkovič szlovák költő tiszteletére.

Diószeg legjelentősebb építészeti emléke a Fő utcán álló neobarokk Kuffner-kastély (eredetileg Esterházy-kastély), melyet 1885-ben építettek át. A kultúrát a neves felvidéki író, Talamon Alfonz szobra és emléke őrzi. A kikapcsolódni vágyókat a város határában működő, egész évben nyitva tartó Vincov Les (Vince-erdő) termálfürdő és annak jótékony hatású, 61°C-os termálvize vonzza.

Felsőhegy (szerbül Gornji Breg) többségében magyar nemzetiségűek lakta csendes alföldi falu Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben, Zenta község területén. A falu neve szorosan összefonódik a környékbeli mezőgazdasággal és a szőlőtermesztéssel: a betelepülő lakosok szőlőt és gyümölcsfákat telepítettek a lankákra, így kapta a település a Felsőszőlőhegy nevet, mely később Felsőhegyre rövidült.

A falu történetére vonatkozó első megbízható adatok a 18. század közepéről, a katonai határőrvidék idejéből származnak. A közösség lakosainak nagy része az Alföldről, Kiskundorozsmáról és a Szeged környéki vidékekről érkezett telepesekből tevődött össze. A település szellemi és közösségi életét az 1890-ben felépített, patinás római katolikus templom határozza meg.

Felsőhegy közvetlenül a történelmi jelentőségű Zenta városa mellett fekszik (mindössze 5 kilométerre). Emiatt kulturális és turisztikai látnivalói szorosan kapcsolódnak Zentához, mint a híres zentai csata (1697) Tisza-parti emlékhelye, a gyönyörű szecessziós Zentai Városháza és Tűzoltólaktanya, a Tiszavirág sétány, valamint a térség gasztronómiai különlegességei.