Csorvás város az ország délkeleti részén, a Tisza-Körös-Maros közötti területen, a Békés-Csanádi löszhát északkeleti, a Békési-sík délnyugati határán, Békés megye nyugati felén található, a 47. számú főúton Békéscsabától 22, Orosházától 16 kilométerre.
Csorvás elhelyezkedése
Felszíne síkság, melyen belül elhagyott folyómedrek, laposok, hajlatok, 2-3 méter magas emelkedések, homokvonulatok találhatók. A tengerszint feletti magasság 88 m és 95 m között változik. Éghajlatára a szeszélyes időjárás a jellemző.
Az ország napfényben gazdag részéhez tartozik, átlagosan 2000 óra feletti napsütéssel. Az átlagos évi középhőmérséklet 11,08 C. Legmelegebb a július, leghidegebb a január.
A csapadék eloszlása szeszélyes. Több évi átlaga: 561 mm.
A város területén két időszakos vízfolyás található: a keleti oldalon a Dögös-Kákafoki-főcsatorna, a nyugati oldalán a Hajdúvölgyi-csatorna vezet. Állóvizek: a Forrás a Gremsperger utca nyugati végén, a Sárgás a település északi, a Homokos a nyugati csúcsán.
Talaja: vályog és agyagtalajok, melyeken löszös, homokos mezőségi, továbbá réti és szikes talajok alakultak ki. Jelentős (50-90 cm) a humuszréteg. Nyomokban löszképződmények is fellelhetők.
Növényzete: eredetileg füves puszta. Nevezetessége az Erdélyi Hérics és a Vetővirág. Az erdők, erdősávok telepítettek. Állatvilága megegyezik az Alföld állatvilágával. Védett állat a magyar földikutya.
Lakónépessége: kb. 5000 fő. Jelentősebb számú nemzetiségek: szlovák, román, cigány. A település agrár jellegű, mivel földjei kiválóan alkalmasak mezőgazdasági termelésre, emellett azonban a feldolgozó- és a könnyűipar is jelen van a városban, valamint kiemelkedő a művészi színvonalú kézmű- és háziipar.
Jelentősebb gazdálkodó szervezetek: Csorvási Gazdák Zrt., Csorvási Építőmester Bt., Csorvási Szolgáltató Nonprofit Kft., Hudák Szővőműhely, Hunapfel Impex Kft.
Csorvás belterületén a települést átszelő 47-es főút mellett, illetve annak közelében található a legtöbb látnivaló és szolgáltatás.
A város nagy szülöttei:
Voith Ervin (1882-1932) festőművész,
Láng Károly (1877-1938) egyetemi tanár,
P. Szőke János (1927-2012) szelézi szerzetes, püspöki helynök, Csorvás díszpolgára,
Zalai György (1915-2006) politikus, köz-, helytörténeti-író, Csorvás díszpolgára,
Gulyás Mihály (1904-1996) pedagógus, iskolaigazgató, Csorvás díszpolgára,
Dr. Fehér Dezső (1922-) a magyar lóversenysport neves szervezője, Csorvás díszpolgára,
Gulyás Pál (1939-) hidrobiológus,
Dr. Molnár András (1939-2003) háziorvos, Csorvás díszpolgára,
Szilágyi Menyhért (1935-2016) pedagógus, Csorvás díszpolgára.
A település története:
A város területén településnyomok az újkőkorszaktól kezdve találhatók. Ásatások eredményei alapján állítható, hogy az 1150-es években "templomos falu" volt. Az Árpád-kori és az erre épült középkori templomot 1997-ben tárták fel a régészek. Csorvás első írásos említése az 1456-os évre tehető, amikor V. László Hunyadi Jánosnak adományozta a falut.
1458-tól a gerlai Ábrahámffyak birtoka volt 1595-ig, a török pusztításig. A török-tatár csapatok felégették a falut, s az hosszú időre lakatlan pusztává vált.
A török kiverése után a területet báró Harruckern János kapta meg, aki bérbeadás útján hasznosította. Leghosszabb ideig Gyula városa bérelte, így főleg az ő jobbágyai telepítették be a pusztát.
1857. december 3.-tól önálló adózó település, postával (1858), vasútállomással (1871), intézményhálózattal, iskolarendszerrel.
Ebben az időben alakult ki a település utcáinak sakktáblaszerű rendszere, amely a mai napig jellemző Csorvásra. A települést hat vallásfelekezet és három nemzetiség lakta (magyar, szlovák, román).
A XX. század elejétől 1950-ig, majd 1970-től ismét nagyközség, 2005. július 1-től város.
Csorvás címere
"A kézbe fogott búzakalászok jelképezik minden csorvási ember kötődését a földhöz.
A mezőben a heraldika szabályai szerint jelzett virág az erdélyi hérics, amely Közép-Európában csak Csorváson található. Jelképes figyelemfelhívás, hogy óvjuk környezetünket, vigyázzunk értékeinkre."
http://www.nemzetijelkepek.hu/onkormanyzat-csorvas.shtml
